Az a bizonyos ropogó hang…

Biztosan mindannyian tapasztaltuk már, hogy kezelés közben a csigolyáinknál vagy egyéb ízületeinknél 1-1 ráhatás következtében „roppanó” hang hallható.

​

Sokan megijednek ettől a hangtól, sokan tűkön ülve várják, mert szerintük „ilyenkor helyére kerül az ízület”.

Had oszlassak el néhány kételyt ezzel kapcsolatban:

• Azok, akik tartanak tőle, rájöhessenek, hogy teljesen alaptalan a félelmük.

• Azok, akik szerint csak akkor jó valami, ha roppan, ez abszolút nem igaz.
   

Amikor „roppan” egy ízület, akkor nem a csontok vagy porcok összeérintésének a hangját halljuk és nem, nem kopik el általa a porc sem (de a közhiedelemmel ellentétben még az ujjak „ropogtatásánál” a kezünk sem fog egy idő után ezáltal remegni).

​

Akkor mi adja ki ezt a hangot?

​

Bizonyos mozdulatoknál, ráhatásoknál az ízületi felszínek eltávolodnak egymástól, vagy elcsúsznak egymáson. Az ízületen belüli hirtelen nyomáscsökkenés vákuumképződést eredményez és ennek hatására gáz mikrobuborékok pukkannak szét, amik ezért a hanghatásért tulajdonképpen felelősek.

Természetesen van annak élettani alapja is, hogy sokan miért várják megfeszülve azt a bizonyos hangot, és hogy miért ettől várják a „csodát”, de nekik leírnám, hogy nem feltétlenül kell ezt a roppanást hallaniuk ahhoz, hogy „helyére kerüljön valami”.

Az úgynevezett pozitív neurofiziológiai hatás (lesarkítva jelen esetben az „ízület helyére kerülése”) nem hallható. A visszavizsgálat fogja igazolni a mozdulat sikerességét.